Spartacus Vitorlás Egylet

Egy elszalasztott lehetőség

2012. október 14. 20:28
Tenke Tibor

Osztrák Optimist Csapatbajnokság 2012
A csapatverseny a vitorlázás nálunk kevésbé ismert válfaja. Pedig izgalmas, a szabályok magas fokú ismeretét megkövetelő, a szokásos pályaversenyeknél sokkal gyorsabb és mozgalmasabb verseny és nem utolsó sorban igazi csapatjáték. Az optimistesek körében terjedőben van ez a versenyforma, minden évben megrendezik a csapat Európa és Világbajnokságot és egyre több helyen futnak különböző felkészülési versenyeket szerte Európában. Jövőre, a hazai rendezésű EB-ben bízva, esélyünk van, hogy kvalifikáljuk Magyarországot a csapat EB-re, ami az olaszországi Lago di Ledro-n kerül megrendezésre. Ezért aztán az idei évtől több figyelmet fordítunk az optimistes csapatversenyzés sajátosságainak megismerésére.

Mint ismeretes, 2012-ben a Spari megnyerte a csapat OB-t Fertőn, majd az MVM csapatversenyt is. Két hete egy válogatott teammel a szlovén csapatbajnokságon vettünk részt, a középmezőnyben végezve. E versenyen kaptunk meghívást az osztrák csapatbajnokságra, amely a bécsi Holt-Dunaágban került megrendezésre ezen a hétvégén. A szép természeti környezetben elterülő holtág ideális környezet csapatversenyre, a nézők közvetlen közelről nézhetik a meccseket, a szeles Bécsnek köszönhetően jó esélyek vannak a verseny lebonyolítására. A helyi klub, az SC-AMS éppen 25 éves, több vitorlás olimpikonnal is büszkélkedik.

A versenyre Erőss Lórival megerősített Spari csapat ment ki, Argay Balu, Futó Móczi, Oláh Gergő, és Tenke Áron személyében. Az ellenfelek között volt az Osztrák EB csapatból felálló “Back To Lignano”, a szintén erős Tiroli valamint egy -egy salzburgi és bécsi csapat, továbbá a Horvátországból érkezett Opatiai és Crikvenicai team.

A szombati első nap teljes körmérkőzés volt. Itt erős kezdés után – levertük a legerősebbnek tartott osztrák EB csapatot, jól folytattuk és estére hiba nélkül álltunk, 100%-os teljesítménnyel. A második nap az elődöntőben, mint első helyen kvalifikált csapat, a körmérkőzésen 3 vereséget szerzett, és ezáltal 4. helyen álló Opatiai csapattal kerültünk össze. Az első rajtot elaludtuk, amiből már nem tudtunk visszajönni. Az elődöntő két nyert futamig ment, tehát volt még alkalom javítani. A második futamban úgy tűnt, hogy visszaálltunk az előzőnapi kerékvágásba és relatív simán hoztuk a győzelmet. Ezután következett a mindent eldöntő harmadik futam. Az első kreuzban a fiuk jól megfogták a frissüléseket és egy bójánál végrehajtott kizárással biztos helyzetben, 1-2-3 helyen fordultunk. Sajnos Móczit a hátszél végén a bójavételnél megfütyülték és így tetemes hátrányt szedett össze, lényegében kiesve a játékból. Ennek ellenére az utolsó kreuznak 4 pont előnnyel vágtunk neki. Ezután Áron kicsit szabadon hagyta a mögötte lévő két horvátot, akiknek persze, ahogy ilyenkor az szokott lenni, be is jött a kockáztatást, utolérték Áront, közrefogták és a leálló szélben még piros zászlót is kapott egy kikényszerített ütközésért. Ezen aztán, ha egy hajszálon, de el is ment a futam és a döntő! Egy félig megnyert futamot adtunk el az utolsó 5-10 méteren, volt nagy orrlógatás.

Így számunkra maradt a 3. helyért vívott kis döntő. Szerencsére hosszabb idő telt el a következő futamunkig, így a fiuknak volt idejük arra, hogy kicsit kiheverjék az előző vereséget. A kisdöntőben ismét jól kezdtünk, ha nem is nagy előnnyel, de az utolsó kreuzba 2 pont előnnyel fordultunk be. Csak nyugodt fejjel végig kellett volna menni 100 métert. E helyett megint kezdődött a kapkodás, amit a tiroli csapat azonnal kis is használt, így maradt számunkra a tapasztalat gyűjtés és a 4. hely.

Jó verseny volt, ott álltunk a siker küszöbén, de még nem voltunk elég nyugodtak és rutinosak, hogy a lehetőségeinket ki is tudjuk használni. Legfontosabb tapasztalat, hogy az elődöntőben, döntőben nem szabad kétes helyzetekbe belemenni, mert, ha ellenünk döntenek a helyszíni bíráskodásban, akkor nehezen behozható hátrányba kerülünk. Az utolsó nap 3 piros zászlót kaptunk, amit nem tudtunk kompenzálni a jó takkolással. A másik megszívlelendő tanulság, hogy hangsúlyozottabban csapatként kell versenyezni, nem elég a futam elején végezni, mivel ezzel kivonjuk magunkat a csapatjátékból, és a pályán maradó 4 ellenfél könnyel elbánik a mi két magára hagyott társunkkal. Sajnos az utolsó két futamban ezt az elemi hibát is elvétettük. Az első nap kellemes emlékeit őrizgetve, a végén kicsit(?) szomorúan jöttünk el Bécsből, de bízzunk benne, hogy a saját kárunkon megszerzett ismereteket hasznosítani tudjuk a jövőben.

Bécs, 2012.október 14.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ nyolc = 9

(Spamcheck Enabled)