Spartacus Vitorlás Egylet

Ikrek – A nagyobbak

2014. március 9. 21:42
Gereben Marci

A telepen sokszor látunk két csendes, „nagyon hasonlító” srácot, akiket megkülönböztetni gyakran csak a kék és piros melegítőjük alapján tudunk. Ők a Bihary ikrek, Gergő és Dani. A velük készült interjú apropóján kicsit közelebbről is megismerhetjük őket, akik 2013 őszétől 470-ben folytatják vitorlás pályafutásukat.

Szalay Dani: Nem tudok elmenni a kérdés mellett, az hogy ikerek vagytok mennyiben befolyásolja a vitorlázásotokat? Vannak-e a szokásos testvéri viszonyhoz képes pozitív vagy negatív hatásai?

Gergő: Én személy szerint nem tudnám mással elképzelni a vitorlás karrieremet, mint Danival. Mint minden testvéri kapcsolatban, nekünk is vannak vitáink és ezek a vízen igen élessé tudnak válni. Azonban az ami megkülönbözteti az ikrek közti konfliktusokat a többitől az az, hogy ha kimegyünk a partra, egyből elmúlik minden gondunk. Szét tudjuk választani a vízi, kemény kapcsolatot a partitól. Amikor pedig a vízen vagyunk félszavakkal, sőt, néha még anélkül is megértjük egymást és hihetetlen szinkronba tudunk kerülni, ha a helyzet úgy követeli meg. Ez az, amit mással nem tudnék elképzelni.

Dani: Igen, én is így érzem ahogy a Gergő mondja, a vitáink a parton gyakorlatilag azonnal eltűnnek. A vízen általában én vagyok a haragosabb, ezért én ezt magamon egy gyengeségnek érzem. Ugyanakkor ez a haragosság, ami gyakran a stresszel van összefüggésben, az évek alatt sokat csökkent, és ebben az évben már sokkal kevesebbszer vesztünk össze. Fontosnak tartom a testvérségünknek azt az előnyét, hogy akármilyen nagy is legyen egy vita, akármilyen ronda dolgokat repítünk a másik felé, a végén akkor is testvérek és társak maradunk.

Meséljetek egy picit magatokról, hogy kerültetek kapcsolatba klubbal miért, mikor kezdtetek el vitorlázni?

Gergő: Már egészen kicsi korunk óta van kapcsolatunk a vitorlázással apukánk révén. Azonban a versenyzést csak későn, 2010-ben kezdtük el, csupán hobbi tapasztalatokkal, azonban nagy-nagy lelkesedéssel. Körtéékkel már kiskorunk óta jártunk vitorlástáborozni és amikor a szpariba került a tábor már láttuk a „nagy” versenyzőket és marhára tetszett az, amit csinálnak. Így hát minden hátrányunk ellenére sikerült „beimádkozni” magunkat egy visszahívós hétvégére és megkaptuk a lehetőséget, hogy a 420-asban kezdjük a versenyzést Marcell szárnyai alatt. A korábbi vízilabdás tapasztalataink miatt a víz közelsége és a vízi élet nem volt újdonság, azonban a klubélet és a teljes szülői izoláció újdonságként hatott.

Tehát egyből 420-asban kezdtetek. Hogy indultak ezek az évek? Érződött „előnevelő” hajó hiánya?

Gergő és Dani: Ez marha vicces volt, mert pont a Körtetáborból visszahívós hétvége végén pakoltuk el az akkori kis hobbi 470-esünket, amikor Marsiék sétáltak el mellettünk, gondolom éppen az utolsó megbeszélésük után és csak úgy odavetették, hogy ha kell egy 420-as, akkor éppen eladóvá vált egy. Egyből le is csaptunk rá.

Gergő: Hát az első évünk volt a legnehezebb. Nem volt könnyű beilleszkedni egy olyan társaságba, akik már évek óta ismerték egymást és bizony a fogadtatás sem volt a legkedvesebb. A kevés tapasztalatunk miatt sokan kiröhögtek és nem látták értelmét a vitorlázás ilyen késői kezdetének. Azonban nagyon gyorsan tanultunk, és a vízen kompenzáltunk a parton ért sérelmek miatt. Ez a hozzáállás segített át ezen a korai időszakon és ahogy most látom, bevált. Marcell mindenben segített nekünk, sokat foglalkozott velünk külön, szerintem egy külön kihívás voltunk számára, hiszen gyakorlatilag a nulláról épített fel minket, és minden amit tudunk és amit elértünk, azt csakis neki köszönhetjük. A parti konfliktusainkba pedig nem oltalmazóként lépett közbe, ezért a csatáinkat nekünk kellett megvívni, amivel ugyancsak sokat fejlesztett a személyiségünkön. Szerintem kevés olyan jó edző van, mint Marcell, és remélem, hogy egész életünkben jó kapcsolatot tudunk majd ápolni vele.

Dani: Nehéz ehhez mit hozzáfűzni, de az biztos hogy az első év nehéz volt. Örülök, hogy belőlünk, az eleinte lenézett újoncokból kemény munka árán megbecsült Szparisok lettek. Tisztán emlékszem az első edzésünkre Marcellal, abban is a spinakkeres szakaszra. Valahogy felkerült a lufi és megcsináltuk a szerintünk jónak látott haulzolást. Marcell a következőt mondta: „Na most akkor felejtsetek el mindent, amit valaha tanultatok a hajókezelésről és figyeljetek rám”. Azt hiszem, ebből az egy mondatból érezhető, mennyi mindent köszönhetünk Marcellnek.

Mik voltak a legjobb eredményeitek a 420-as években?

Gergő: Két év kemény munka után mondhatom azt, hogy „megértünk”. 2012-ben utaztunk életünkben először külföldi versenyekre és zöldfülüségünk ellenére sikerült helytállnunk. Sok jó eredményt értünk el az utóbbi két évben, számomra a legkedvesebb a Fertő-tavi világbajnokság, ahol már a selejtezőkben megmutattuk a fogunk fehérjét, amikor a Márkékkal karöltve egy első és második helyet szereztünk a magyaroknak. A világbajnokságon az arany csoportban, 18 év alattiak között a 13. helyen végeztünk, összetettben pedig 22. helyen. Ugyancsak marha jó élmény volt a tavalyi Kieler Woche, ahol majd 200 hajó között a 21. helyen végeztünk. Ez számomra azért is maradandó élmény, mert egy borzasztó nehéz selejtező széria után álttunk talpra, gyakorlatilag vigaszágon, 55. helyen jutottunk be az aranycsoportba, ahol aztán felrágtuk magunkat a legjobbak közé. Itt is futottunk egy második helyet, azonban itt már az aranycsoportosok között, ami hatalmas dolog. Fantasztikus élmény volt még a tavalyi ISAF ifjúsági világbajnokság, ahol 38 ország versenyzői között mutathattuk meg a tudásunkat.

A 2012-es szezonban nagy csatákat vívtatok Márkékkal. Az Egylet és edzőitek is nagyon büszkék voltak eredményeitekre, valamint arra, hogy hosszú idő után sikerült megtörni a 420-as osztályban uralkodó THE-s hegemóniát. Ti hogy éltltek ezt meg belülről? Adott-e valami lelki pluszt ennek lehetősége?

Gergő: A 2012-es szezon egy hihetetlen verseny volt mind klubon belül, mind azon kívül. Nem volt könnyű a Márkékkal való verseny, hiszen a parton jó barátok vagyunk, míg a vízen gyakorlatilag csak egymás ellenfelei voltunk és mindent megtettünk volna azért, hogy a másikat a „visszapillantóban” lássuk. Szerintem ez a klubbon belüli verseny nagyon jót tett a fejlődésünknek, hiszen minden edzés egy kis konkurencia volt, nem volt olyan, hogy valaki ne rakta volna oda magát egy edzőfutamnál. Az, hogy a THE-s hegemóniát sikerült megtörnünk azt bizonyította, hogy a kemény munkának megvan a gyümölcse, hogy míg 2010-ben az első versenyen azt sem tudtuk, hogy mit jelent az hogy jobbcsapás, addig 2 évvel később mi diktáljuk a tempót a mezőnynek.

Dani: Márkkal és Beliánnal tényleg elég nehéz körülmények között kellett összebarátkoznunk. A 2012-es szezon viszont mindkettőnknek sikeres volt: Márkék behúzták az OB-t, mi pedig a ranglistát. Így gyakorlatilag mindketten elégedetten végeztük az évet, hiszen ők megnyertek egy rangos versenyt, mi pedig az egész éves teljesítményünkkel lehettünk elégedettek. Sajnálom, hogy a tavalyi szezonban egy kicsit alábbhagyott ez a versenyszellem köztünk, bár ez részben a technikai felkészültség közötti különbségeknek is betudható.

2013 őszén átültetek 470-be. Ez leírva könnyűnek látszik de a mai magyar vitorlázásban nem ez a jellemző. Sok tehetséget láttunk eltűnni 18 éves kor után, akik nincsenek megfelelően „menedzselve”, irányítva a felnőtt hajóosztályok felé. Ezután hamar motiválatlanná válnak a „gyerekek” és elfordulnak a sportágtól. Nektek voltak nehézségeitek? Mutatott-e utat valaki, van-e koncepciótok a jővőre nézve? A klub tud-e nektek  segíteni bármiben is (program, edzőpartnerek keresése)?

Gergő és Dani: Az utóbbi két évben Marcell folyamatosan és tudatosan nevelt minket önállóságra. Emiatt a hajóosztály váltás és a biztos edzői háttér elvesztése nem jelentett olyan nagy problémát, mint más klubokban/csapatoknál. Szerintem az is közrejátszik, hogy az utóbbi években rengeteg embert ismertünk meg és az ő tapasztalataik, beszámolóik alapján megfontoltan tudunk gondolkodni a jövőnket illetően. Az átülést is szépen fokozatosan csináltuk, nem ugrottunk egyből fejest a dologba, kipróábltuk magunkat az országos bajnokságon a klub által biztosított hajóval és csak ezután hoztuk meg a végleges döntést a hajóosztály mellett. A klub támogatja a kezdeményezésünket, azonban mi is próbálunk a saját lábunkon megállni. Az idei évben közösen edz majd minket Marcell és Olcsi, tehát a Klub támogatása nem kérdéses.

Körvonalazódnak már más párosok is akikkel itthon is tudtok készülni? Van-e valamilyen program amit a klub nyújt? A Szpariban lévő felnőtt kishajós vitorlázok tudnak hasznos tanácsokat adni nektek?

Gergő: Az idei év egy nagy nehézséggel kezdődött, hiszen az edzőpartnerünk, Belián és Gyapjas Balázs jelenléte megkérdőjeleződött, hiszen Belián elszakította a térdszalagját. Azonban ahogy most kinéz a dolog, Balázs meg fogja tudni oldani a dolgot addig egy helyettes mancsafttal, tehát lesz edzőpartnerünk. A programunkat még most alakítjuk, hiszen mi ebben az évben érettségizünk, ezért arra is tekintettel kell lenni.

Dani: A Szpari egyik nagy előnye, hogy itt nem csak nagyhajós felnőttek, hanem kishajós vitorlázók is vannak. A kérdésre a válasz mindenképpen egy nagy igen: rengeteg tanácsot kaptunk tőlük.

Mi az amitől tartotok ebben az új hajóosztályban?

Gergő: Leginkább attól tartunk, hogy az osztály szép lassan el fog tűnni a süllyesztőben itthon. Már a tavalyi bajnokságon is alig volt meg a kellő létszám. Ez ellen kezd most egy kicsit felpörögni az osztályszövetség, de még mindig nem látom biztosnak az idei hazai versenyek létszámát. Jó lenne, ha a junior versenyzőket is vissza lehetne csalogatni az osztályba, marha jó lenne, ha azokkal tudnánk versenyezni, akik időközben kiültek a 420-asból.

Végeztek a vitorlázás mellett kondiprogramot, vagy van valamilyen kiegészítősportágatok?

Gergő: Folyamatosan résztveszünk a budapesti szárazedzéseken, azonban ezeken csak heti egyszer tudunk megjelenni, mivel a csütöröki időpont a suli miatt nem fér bele. Emellett rendszeresen járunk kondizni, ahol pedig a görög olimpikonokat is edző Makis által ajánlott feladatokat csináljuk. Edzésünk gyakran eltérő, Dani mancsaft specifikus, míg én inkább a kormányosi feladatokhoz kapcsolódó izomcsoportokat edzem. Úgy érzem, hogy kellően fel tudunk készülni ezzel a programmal a vízen várható fizikai kihívásokra.

420-as korotokban megismerkedtetek egy görög edzővel. Mit kell tudni róla, hogy alakult ki a kapcsolat?

Gergő: A görög edző, akiről szó van nem más, mint Nikos Drougkas, a nemzetközi 420 osztályszövetség egyik vezető edzője. Úgy kerültünk kapcsolatba, hogy a szövi meghívta egy itthoni edzőtábort tartani és ott felfigyelt ránk és jóba is lettünk. Emiatt meghívott minket egy klinikre Athénba tavaly februárban, és innentől több közös edzőtáborban is részt vettünk. Ilyen volt például nyáron egy hét Haifában, Izraelben, aminek a feltétele az volt, hogy kijutunk ISAF-ra. Ebből a kapcsolatból a mai napig rengeteget profitálunk, hiszen nemrég jöttünk haza egy újabb athéni edzőtáborból, immár 470-essel, ahol Makis Orologas, a Londont megjárt görög olimpikonok edzője foglalkozott velünk egy héten keresztül.

Dani: Nikos egy nagyon precíz és kemény edző, aki amíg a parton csendes és kedves, addig a vízen kő keményen hajt minket és a határainkat feszegeti. Egy igazán nemzetközi ember, portugál, mexikói és amerikai egységekkel foglalkozik. Ebbe a csapatba csatlakoztunk be a nyáron Izraelben. Már csak ez az egy hét miatt is érdemes volt megismerni Nikost, hiszen rajta keresztül több barátságot is köthettünk messzi országokban élő vitorlázókkal.

Olimpia! Van- e ambíciótok ezirányban? Mit gondoltok, milyen feltételeknek kellene teljesülnie, hogy bevállaljatok egy felkészülést? Nektek milyen áldozatokat kellene meghozni ehhez?

Gergő: Ez még számunkra is egy nyitott kérdés és egyelőre csak mint távoli lehetőségként tekintünk az Olimpiára. Sajnos egy felkészülés itthonról rengeteg pénzt, erőt és energiát igényel, és mellette alig lehetne elvégezni az általunk kiválasztott egyetemeket, a BME-t és az ELTE-t.  Ha azonban mégis úgy adódna, hogy a felnőtt 470 mezőny között is kitűnünk, akkor jobban végig lehetne gondolni, hogy mégis mivel járna egy felkészülés.

Mi az amit a legjobban szerettek itt az Egyleti életben?

Gergő és Dani: A hosszú nyári napokat, amikor egy egész napos vitorlázás után Ubi meglep minket valami finommal a büfében és utána már csak az ágyig tudjuk elvonszolni magunkat. A közös főzéseket, azt amikor az idősebbek mustrálják a hajódat és beszélgetnek veled, amikor van torta maradék, Bécit és az általa képviselt értékeket és a szörfözést a frontokban.

Van valami amit hiányoltok a klubból a klubéletből vagy amit újítanátok?

Dani: Én örülnék, ha szerveződne egy fiatal vitorlázókból álló nagyhajós legénység. Rengeteg szparis „kicsi” keveset tud a nagyhajós versenyzésről, aminek megismerésére a lehetőséget egy ilyen csapat adná.

Végezetül néhány sablon kérdés: milyen időjárási körülmények kedveznek a legjobban nektek?

Gergő: Míg a kezdeti időszakban szinte pánikbetegek voltunk a nagyszeles napoktól, addig mostanra ezek lettek a kedvenc körülményeink. Nagy hullámok, erős és stabil szél a spinakkerrel és nehéz levakarni a mosolyt az arcunkról.

Dani: Én szintén az erős szelet kedvelem, de annak a krajcos részét is. Imádom, amikor az egyik trapézról a másikra lehet ugrani megállás nélkül. A hajó ilyenkor másodpercek alatt felgyorsul, igazán jó ezt a trapézról nézni.

Az iskolai tanulányaitokkal mi a helyzet?

Gergő és Dani: Az ország hatodik és Budapest ötödik legjobb gimnáziumába, a Városmajori Gimnáziumba járunk, ahol az osztályaink legjobb tanulói közé tartozunk. Tavaly megnyertük a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat is.

Mik a céljaitok a vitorlázáson kívüli hétköznapi életben?

Gergő: Én informatikus szeretnék lenni és a BME-n szeretnék tanulni. Ezenkívül mindenképpen tervezek külföldre is kinézni és ott is tanulni egy-egy félévet.

Dani: Én az ELTE Állam- és Jogtudományi szakára adtam be jelentkezésemet, ott szeretném folytatni a tanulmányaimat. A hétköznapokban próbálom úgy szervezni az életem, hogy abba beleférjen az edzés-tanulás-barátnő hármas. Ez néha nehézségeket okoz, de látszólag működik.

Amennyiben jövőbeni egzisztenciátok engedi, szeretnétek-e tagságot váltani az Egyletben?

Gergő: Én mindenképpen szeretnék Szpari tag lenni a jövőben, azonban úgy gondolom, hogy ezt kizárólag önerőből kell megvalósítanom. A Tagság a szememben egy státusszimbólum, egy olyan cél, amit szeretnék elérni az életemben.

Dani: Ebben teljesen egyetértek, a Szpari tagság mindenképpen egy fontos dolog számomra, amit szeretnék megvalósítani.

Tavaly 420-ból kiülve kevés vitorlázás után elindultatok a 470-es Magyar Bajnokságon. Gondoltatok arra, hogy Beliánnal (ő egy másik hajó mancsaftjaként indult) együtt, hosszú idő után ti voltatok az első sajátnevelésű versenyzőink akik az utánpótlásosztályok után felnőtt kishajós versenyen szerepeltek?

Hát ez így még sosem jutott eszünkbe, de örülünk, hogy a szparit képviselhetjük ezeken a versenyeken.

Ha távolkeleti bölcsek lennétek, akkor mit üzennétek az utánatok jövő Szparis generációnak?

Gergő: Sose rakjatok rendet a hatos szobában, mert izgalmas dolgok fognak előkerülni!

Dani: A vasárnapi edzés után mindig sietve pakoljátok el a verdát, mert a fedett tárolási matrica nem mindig elég, ha nincs ott időben a gépezet!

+ Gergő és Dani weboldala

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− kettő = 1

(Spamcheck Enabled)

  • Gyapjas László szerint:

    2013-ban az optimistből frissen átült Gyapjas- Zigler páros lett a magyar bajnok valamint a ranglista első.