Spartacus Vitorlás Egylet

FD Ausztrál Bajnokság 2014 beszámoló

2015. január 4. 1:05
Olcsi

Sydney
Több mint 30 óra utazás után értünk Sydneybe, ahol csak egy órát kellett sorban állni az útlevélkezelésnél és már be is léphettünk az országba. Kedves magyar barátaink fogadtak a reptéren: Kacsa, régi szparis sporttárs és Karesz barátom, aki már több mint tíz éve kint él. A napot konténerpakolással és hajószereléssel töltöttük, aztán mindenki hamar kidőlt.

Másnap már futam volt, némi halasztás után gyenge ÉK-i szélben. Süli Andrisék ezen a napon még nem voltak vízen, mert ők később érkeztek. A verseny egy ”virsli” pályán zajlott, mert a kirakásához nem volt túl nagy hely, de több mint másfél órát tartott. Ezen a napon megélhettük az igazi Sydney Harbour „fílinget”: motorosok, sétavitorlások, kompok minden irányból, emellett helikopterek és hidroplánok a fejünk felett. Olyan kipufogógáz van a víz felett, mint a pesti körúton dugóban. A hullámzás kriminális, mint egy lögybölődő lavórban, és a szél inkább a Velencei tóra emlékeztet. Legfontosabb taktikai elem, a 12 csomóval közlekedő komp előli menekülés, valamint a semmiféle hajós kultúrával nem rendelkező 10–100 láb nagyságú motorosokkal való ütközés elkerülése. Szerencsére ez mind sikerült és az első négyben 3 magyar volt. A mezőny még nem volt teljes, a VB indulók közül még sokan hiányoztak, de a háromszoros világbajnok McCrossinék itt voltak és átült az 505-ből az ausztrál bajnok, hogy kipróbálja, milyen egy rendes hajó.

A második napra igazi „seabreeze”-t vártak, ami meg is érkezett. 12-15 csomóban kezdtük az első futamot, ami 22-25-re erősödött a harmadikra. Ez eléggé elfárasztotta a mezőnyt, mert minden futam másfél óráig tartott. Sokan borultak, vagy árbocot törtek, de volt aki csak nem akarta lenullázni magát és a harmadikat már kihagyta, ahol végül csak 10 hajó futott be. Süliék egy borulás után fél órát fürödtek, mert a svertkötelük összegabajodott és nem lehetett kihúzni a svertet. Ráadásul az Andrisnak vérzett a lába, ami nem jó ómen a Shark Island közelében, de ez szerencsére csak később jutott el a tudatáig, így higgadtan tudott matatni a felborult hajó alatt. Zigiék is borultak kettőt és a második futamban nem is futottak be, de keményen végigcsinálták a napot és az utolsó futamban 4. helyen zártak. DJ-ék is a legerősebb szélben mentek a legjobban, ahol ötödikek lettek. Nálunk minden rendben volt, csak a harmadik futam közepén tört el a Domi trapézcsigája, így egy pár percig vonszoltam a hajó mellett, amivel 500 métert vesztettünk és a harmadik hajó a nyakunkba került, a németek pedig elhúztak. A futam végéig utolértük őket, de végül 10 méterrel megvertek.

Az utolsó napon 2 futamot rendeztek hasonló irányú, de közepes szélben. Gond nélkül nyertük mindkettőt és a második helyet ejtve végeztünk az élen összetettben. DJ és Balázs jól hajráztak 2 negyedikkel, de ez sajnos kevés volt a dobogóhoz. Az eredményhirdetés kicsit faramuci volt még az ausztráloktól is. Meghívtak egy vacsorára, ahol vásárolhattunk magunknak kaját, majd kihirdették az eredményt, ahol csak az ausztrálokat díjazták, megemlítve az első két helyezett külföldit egy szolid megjegyzéssel, hogy a jövő héten majd újra megpróbálhatjuk. Ennyire futotta, de legalább láttuk a 18 lábasok ősklubját régi fotókkal és festményekkel.



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


három − 1 =

(Spamcheck Enabled)