Spartacus Vitorlás Egylet

A BRONZÉREM IS SZÉPEN CSILLOG! GYURCI BESZÁMOLÓJA A 15. TBS NAGYDÍJRÓL

2015. október 3. 13:38
Oszi

Szeretem ezt a versenyt; amikor Nándi 2001-ben elindította a sorozatot, nagy örömmel vettem részt rajta, és azóta is elindulok minden Egyszemélyes Tókerülő versenyen. Korábban is részt vettem a saját hajóimmal az összes „egykezes versenyen”, 1991-től Marina Kupákon, majd a Kereked Kupákon versenyeztem a Nagymágus nevű Európa 30-al, illetve a Kaláris nevű 50-es cirkálóval.

Talán a legemlékezetesebb az a Marina Kupa volt, a verseny előtti hajnalon kiötlöttem az „Tomboló Ötvenesek” csapatnevet, befizettem a 20.000 Ft nevezési díjat, a vízen közöltem a csapat tagjaival – Csillag, Tolvaj, Fúria, Kaláris volt a csapatösszeállítás (Schömer Andris, Zsombi, Tonya) – hogy mi egy csapat vagyunk; nagy előnnyel megnyertük a csapatversenyt és 100.000 Ft vásárlási utalványt.

A vonzódás másik forrása a KÉK SZALAG és FEHÉR SZALAG versenyek lehetett, ezeken 1973 óta 1-2 alkalom kivételével mindig elindultam, ami kb. 33 tókerülést jelent; majd egyszer összeszámolom pontosan. Nyertünk Európa 30-al, Ötvenessel, ASSO-val, Nautic 370-el, a legjobb helyezésem 12. volt (pedig mindig szerettem volna beférni az első tízbe.)

A TBS Nagydíjakon mindig 8MOD hajóval mentem, innen is köszönetet mondok barátaimnak, a tulajdonosoknak, akik kölcsönadták a versenyekre a hajókat: Vizes Nyolcas, Natrum Hyatt, Naisotto, Andersen – Sinkó Ottó, dr. Szentpétery Ádám, dr. Keszthelyi Gábor, Váczi Sándor. 2004-ben részt vett a versenyen Yannick Bestaven, francia óceáni szólóvitorlázó, Fináczy Gyuri és Nándi összeállítottak neki egy felszerelést; majd 2005 tavaszán az orrsudarat és a (túl) nagy reachert Gyuri eladta nekem nagyon baráti áron, azóta is ezt használom, amikor a szélviszonyok megengedik. Gyurinak rengeteget köszönhetek, 1974-78 között 5 évig egy versenyeztünk 470-es osztályban, erős szélben a világ élvonalába tartoztunk, tőle tanultam a legtöbbet. (A vitorlázást egyébként 1967-ben kezdtem el, vagyis jövőre lesz a versenyzésem 50. évfordulója).

A TBS Nagydíjakon korábban kétszer voltam 8. – ennél jobb helyezésre 2005-ben és 2006-ban volt esélyem, de 2005-ben túl hosszan húztam egy jobbcsapást a 2-3. helyről (természetesen Gyuri vezetett, aki 5 TBS Nagydíjat nyert!!!)és a Szigligeti öbölben egy rabsic-hálóba akadtam; fel kellett adnom a versenyt. 2006-ban pedig – amikor Rick Gergő komoly előnnyel vezetett már a keleti medencében, és kormánytörés miatt kiállt – Fináczy Petivel 2-3 helyen jöttünk ki a tihanyi „Csőből”; kinyílt a fock rögzítés a hajómon, és a méteres hullámokban, a 4-5 Beaufort erősségű szélben nagyon sokáig tartott a helyzet megoldása. A legjobb időeredményem pedig 2002-ből származik: 14h 39’


FELKÉSZÜLÉS AZ IDEI VERSENYRE

Mindenképpen el akartam indulni! (ez még így lesz egy ideig; amikor idén a Fahajó csapata gratulált az eredményemhez, és reményét fejezte ki a 2016-os indulásommal kapcsolatban, válaszomban azt írtam Nekik, hogy mégegyszer 15 TBS-t szeretnék megcsinálni… Amikor Fináczy Gyuri 2008-ban úgy döntött, hogy nem indul többet a TBS-en, megkérdeztem az okát: „nem tudnék már visszamászni a hajóba, ha kiesek”- mondta. Erre én: „én eddig sem tudtam”. Azonban a szólóvitorlázásnak valóban az önismeret a lényege: mi az, amit meg tudok csinálni, és mi az, amit nem! –gondolom én is megfelelő időben fogok megfelelő döntést hozni.

Több opció volt, végül Váczi Sanyi – HÁLA NEKI!!! – a tavalyi akkukábel tűz okozta jogos negatív gondolatokon felülemelkedve ismét odaadta ANDERSEN nevű, HUN39 rajtszámú 8MOD hajóját, amivel már hatszor-hétszer indultam. Szerda reggel megérkeztem a Kereked Vitorlásklubba, ahol a kollégák már lemosták a hajót alul- felül, majd elkezdtem a hajó átnézését, ki-be pakoltam a szükséges cuccokat, felszereltem az orrsudarat stb. A Kerekedben aludtam, és a társalgóban lévő nagy világító Balaton térképen feltűnt, hogy a Zala torkolat körül 65 km/h sebességű az északi szél, a tó többi pontján pedig 20-30 km/h. Biztosan elromlott az érzékelő, gondoltam, de reggel teljesen átlagos értékeket mutatott. A versenyen később beigazolódott, hogy az érzékelő jó, ott mértek többen 38-39 csomós szelet.

Csütörtök reggel lazán átvitorláztam a nádak alatt a BYC kikötőjébe, ahová kb 6 éve átkerült a verseny bázisa. A Kerekedhez hasonlóan a BYC is nagyon profi, baráti környezetet ad a versenynek, a személyzet mindkét klubban együtt él a versennyel és versenyzőkkel, ami komoly segítséget jelent minden résztvevőnek. A laza átvitorlázás azt jelentette, hogy utcai ruhában mentem a hullámmentes víz miatt, de már akkor is voltak 5-6 erősségű lökések.
Elkezdtem gondolkodni a vitorlákon, és abban maradtam magammal, hogy a várható szélviszonyok között a vízen a fock csere 1 embernek lehetetlen (a parton is ketten tudtuk megcsinálni), ezért a kis fockot választottam ami kb 60 cm-el rövidebb a normál orrvitorlánál, Ez egy nagyon keveset használt NORTH volt, Nyúl (Bánkuty Béla), aki gyakran viszi a hajót, elmondta, hogy 7 B felett szokták felhúzni. Egy reff-sor volt a grószon, ezen nem kellett sokat gondolkodni, még egyszer átnéztem a hajót, beszélgettem, időjárást néztem, barátkoztam. A grósz inkább 15 éves volt, mint 10…

Idén a szokásos 20-25 hajó helyett csak 15 nevezett – feltételezem, részben a időjárás- önismeret kombináció miatt – de abból is 6 egység visszalépett, amit én pozitív dolognak tartok az önismeret és kármentés szempontjából. Voltak olyan hangok is, hogy halasszák el a versenyt, de a főrendező – HELYESEN – Fa Nándi és szólóvitorlázás szellemiségére hivatkozva ezeket a hangokat elengedte a füle mellett. Este rituális halászlé vacsora a Halászkertben Gyurival, Pete-el, majd próbáltam aludni a hajóban, de akkor már nagyon fújt + megérkezett a Balhé Németh Zsolttal, és erős invitálására el kellett gyalogolnunk a Hatlépcsősbe. A februári csípőprotézis műtétem után nagyon szívesen gyalogolok, korábban ez néha 100 méter után komoly fájdalmakat okozott.


A VERSENY

Reggel is nagyon fújt, a MELGES és a J-24 bajnokság futamait törölték a pénteki napra. A szokásos, reggelivel összekötött kormányos értekezleten Bagyó Sanyi üzenete volt a meghatározó:” Hozzátok haza a hajót, legyetek fegyelmezettek!” Felvettük a 2 jeladót (ember + hajó) a CASON képviselőjétől, alkottam 2 szalámis zsemle szendvicset, és mentem a hajóra. Kipróbáltam az automata kormányt, beöltöztem (a legmeghatározóbb darab a Peti fiam által ajándékozott termo-zokni, abban nem lehet fázni), összekészítettem az ételt –italt.

Negyediknek húzott ki a VMSZ gumimotorosa a BYC kikötőből, a hajóállomás vonalánál kitekertem fockot, a Hajógyári öböl felé mentem, hogy felhúzzam a grószt. NAGYON FÚJT, BORONGÓS ESŐS, KÖDÖS ÓCEÁNI JELLEGŰ VOLT A BALATON! A grószhúzás nem volt egyszerű, végül pár perc küzdelem után, több metódus alkalmazásával – orrvitorlával, nélküle, félig kitekerve, automata kormány különböző beállításaival) fenn volt a reffelt grósz –viszont az automata kormány megadta magát.

Nem tudtam időt venni, de hallottam a hangjeleket, és kicsit elkésve, balcsapáson rohantam a zsürihajó felé. A többieknek is gondjaik lehettek, mert behalzolva így is 4-ként el tudtam rajzolni 40 sec késéssel. Akkor láttam meg a bajt: a fockshot lúv szárán kioldódott a csomó, és százszor rátekeredett az aktív lee oldali shotra. Az automata kormány hiánya miatt nem tudtam előre menni, ezért 3 lépésben kellett megoldanom a dolgot: először előre vetődtem, és a lelógó szárat bedobtam a vízbe,a vízsodrása letekerte, persze a hajó felfutott, de mielőtt fetrengeni kezdett volna, újra irányba álltam. Második lépésként a lúv szárat átvittem az árbóc előtt: nagy fetrengés.

Úgy döntöttem, hogy a harmadik lépést Tihany takarásában végzem el, a komp előtt 100 méterrel a nádas alatt végre befűztem a shottot, 1-2 hajó utolért, 5-6. helyen léptem át a nyugati medencébe. Inkább vízközépen mentem, a hullám nem számít, és nem akartam sokat tekeregni. Az első 3-4 hajó (Farki, Fazekas Laci, Zolnay Gyuri feljebb voltak és előttem 2-3 km-el, Pete a Graninivel féltávra az elsők és köztem. Erősen fújt, de még kezelhető volt a hajó 2 vitorlával. Mögöttem és fölöttem – az északi part felé ment a 2 másik 8MOD, a Balhé és a Virgonc, valamint a CODE8 ( Passion8). Egyszer csak a versenyen kívül induló Minitransat jelentős, 3-4 csomós sebességkülönbséggel elügetett alattam. Rövidesen valami elszállt rajta, Kovács Zoli levette a grószt, de egy fockkal is gyorsabb volt, mint én.

Az erősödésekbe mindig beleejtettem, és próbáltam nem lobogtatni a „szépkorú” nagyvitorlát, ezzel együtt a Badacsony- Boglár vonal előtt 1-2km-el a hátsóél / trimmzsinór-zsák levált a vitorláról, amit azonnal lehúztam, hogy ne szakadjon darabokra. A hátralévő 140? km -t a fockkal tettem meg.
Egyre jobban fújt, a 6-os alapszélre 7-es nyomások jöttek; Pete próbált valami kis grósz felületet létrehozni a Granini-n, de a szegecselt nút elszállt, fel kellett adnia a versenyt. Ötödik voltam, mert a csak nagyvitorlával Haladó Vörös Gábor (20 éves, első TBS verseny!!! NAGY GRATULÁCIÓ neki) –Virgonc és a Balhé alól kicsúsztam. Az első négy eltűnt a györöki fok után, a Balhé csúszott lefelé, mert nem volt olyan profi vitorlája, mint nekem, a Virgonc közel volt mögöttem. Gondoltam, hogy a keszthelyi öbölben majd pihenek egy kicsit, de ez nem jött be!

A györöki fok mögött csak 2-3 perc, 600-700 m gyengülés volt, utána még erősebben fújt, mint a szigligetiben! A Kereked Klub Balaton térképének jelzései igazak voltak, bizonyára az északi parti hegyek miatt itt erősebb a szél; keményen fújt. Próbáltam ráhúzni a fockra gyengülésekben 2 kézzel: No chance! Csörlőzni nem lehetett, mert a hajó felrohant volna, és nem akartam eltépni az egyetlen vitorlámat, mert akkor nekem is ki kellett volna állnom. A lee szárat rögzítettem a csörlő és egy klem cleat között, ráültem, így több lépésben nyertem 1-2 centit, illetve 1-2 fokot, ami hiányzott a bójához. Ezen a szakaszon 39 csomót mértek többen, Farkinak itt tört el a kormány verete. Fordulni már nem lehetett, kitaláltam a szamár halzolást a szamár forduló analógiájára, némi lábsérülések árán sikerült 3 ilyen manővert előadnom (a leeresztett bumm ütközött a kormánnyal, közben csőrölni kellett, meg a bummot emelgetni és áttenni.

Fentiek miatt elcsíptem keszthelyi bójaként működő hajó horgonykötelét, de a hajó nem ért hozzám, viszont horgonyostul vonszoltam a hajót benne 3 emberrel és a horgonyt is egy 1-2 percig. Harsány hangon ordított instrukcióim, illetve saját leleményességük révén sikerült egy puffert kötni a horgonykötélre – NAGYON PROFIN OLDOTTÁK MEG!!! KÖSZÖNÖM – a puffer átcsúszott alattam, kiugrott 2 m magasra a másik oldalon, én meg úgy lőttem ki, mint a vadászgépek a repülőgép anyahajón, amikor kioldják a rögzítő szerkezetet. Erre ittam egy pálinkát…finom saját törköly.

Nagyon hamar a györöki fokhoz értem, és tudtam, ha átérek a szigligeti öblön, akkor már jó lehetek. Raumosabb volt az irány, mint idefelé, de ha Badacsony alját akartam tartani, ami nem ment mindig. Ilyenkor 20-30 fokot ejtve rohantam lefelé, szerintem elérhettem a 14-15 csomót; majd megkérdezem a CASON-t a legnagyobb sebességemről, mert nem használtam semmilyen műszert. A Virgonc nagyvitorlával többször fetrengett, nem tudom, hogy mekkora szélig lehet leejteni a 8MOD-t csak gróß-al.

Délutánra gyengülés mondtak, ami először 6 B, majd 5 B volt, így léptünk be a csőbe együtt a Virgonccal, mögöttünk a Passion8 2-300 méterrel. A fock hatékonyabb volt, el tudtam csúszni tőlük, és Almádinál súlyos csapást tudtam mérni a követő hajókra; ahogy Farki írta a könyvében, arra mentem, amerre kellett. (Persze a korábbi években legalább ötször ottragadtam a „ Bakter Úr SZELE” övezetben, úgy hogy voltak tapasztalataim). Nem hallottam, hogy hányadik vagyok, negyediknek véltem magam. Biztonsági okokból az aligai bóját Kenese magasságában tették ki, ahol a Kékszalag bója szokott lenni. Ettem, ittam, csúsztam lefelé 2-4 szélben. Hátranéztem, kb 3 km-el követett a Virgonc; gondoltam, hogy visszaerősödik Füred felé majd, ahogy szokott, és meglesz a 4. hely.

A bójánál Kovit sem hallottam a helyezésemről, halzoltam, és tovább ettem ittam, meg persze vitorláztam. Hála istennek visszafújt 3-5 B-ra a szél, de nem néztem hátra, mert olyan nagy volt az előnyöm. Apropos: Az összes fogyasztásom a verseny alatt így nézett ki: 2 szalámis zsemle, 2 alma, 2 sportszelet, 1 zacskó szőlőcukor, 1,5 liter víz, 3 kisfröccs, 3 csészényi kávé, 3 kupica törköly. A befutó előtt 1 km-el odajött Toronyi András, és mondta, hogy 3!!! vagyok Varga Lajos kiállása miatt. Befutottam, éppen ráfújt, utolsó erőimmel betekertem a fockot – és 2 percre rá bezuhant a Virgonc a célba, aki a gyengülésben teljes tacklival rohant utánam. Ha hosszabb a pálya 1 km-el, ő a harmadik.


UTÓSZÓ

Remélem, még sokszor részt tudok venni a TBS Nagydíjon, és próbálom egyszer meg is nyerni!
Még egyszer köszönöm minden hozzátartozónak és barátnak a sok segítséget!

Jó szelet!

Gyurci (Ambrózy György)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét − 6 =

(Spamcheck Enabled)