Spartacus Vitorlás Egylet

OP-s élet Queensland-ben

2018. január 28. 18:01
Olcsi

Több éves egyeztetés után meghívást kaptam a queensland-i Optimist szövetségtől (QIODA), hogy segítsem az ott vitorlázó gyerekek felkészülését.

Az ismeretség volt klubtársunktól, Klatsmányi Nánditól (Kacsa) származik,
akivel a 2000-es sydney-i Olimpia óta tartjuk kapcsolatot a déli
kontinensen és jelenleg a szövetség munkáját segíti IT vonalon. Ráadásul
gyermekei is „ópéznak”, így többször is felmerült, hogy kellene nekik egy
edző, mert elég gyenge a felhozatal az államban. Annak ellenére, hogy
Queensland az egyik legnagyobb állam és létszámban a 2. az OP
bajnokságokon, versenyzői nem szerepelnek kiemelkedően, sőt inkább hátul
kullognak. Persze van 1-2 kivétel, aki külföldi versenyekre jár saját
edzővel, mint pl. Blake Wilson, aki tavaly a Magyar Bajnokságon is
szerepelt és pontegyenlőséggel 2. lett, de az átlag versenyzők nem kapnak
megfelelő edzői támogatást és egyéb tényezők is nehezítik a
felkészülésüket. Ilyen például az óriási távolság, ami az egyes edzés és
verseny helyszínek valamint a lakhelyek között van. Vannak gyerekek, akik
5-600 km távolságról járnak edzeni és a 2 legtávolabbi klub 1200 km-re van
egymástól, így nagyon nehéz egy-egy azonos szintű vitorlázókból álló
csapatot összerakni és egyben tartani.

Az ausztrál rendszerről tudni kell, hogy 3 szinten versenyeznek. A kezdő
gyerekek, akik általában 1. évesek a Green mezőnyben szerepelnek, ami a
bajnokságon kb 50 fő és külön, rövidebb pályán versenyeznek, de nagyobb
futamszámmal (18-20), helyszíni bíráskodással. Aki innen felkerül, az az
„Intermediate” mezőnyben szerepel (kb. 70 fő), ami ismét egy külön pálya,
de már a megszokott rendszerben. Az első 10-20 hajó szokott innen
továbblépni az „Open” mezőnybe, ahol már 120-140 a létszám. Ez a 3 mezőny
mindig egy időben, azonos rendezéssel tartja a bajnokságát, de más-más
pályán. Idén Brisbane volt a házigazda, mégpedig a Royal Queensland Yacht
Squadron, az állam egyik legnagyobb klubja.

A versenyt megelőzően különböző helyszíneken tartottam 1 – 5 napos
edzéseket, változó szintű versenyzőknek. Északról dél felé: Bowen, Airlie
Beach, Brisbane – Manly, Southport. Nagyjából 30 gyerek vett részt összesen
a foglalkozásokon, főleg Green és Intermediate szinten, de voltak
képzettebb versenyzők is, egy napot Blake W. is velünk edzett, aki 7. lett
a bajnokságon. Az egyik legügyesebb srácot és a húgát nem engedték indulni
a versenyen, mert új-zélandi állampolgárok, hiába volt olyan vízumuk,
amivel szinte egyenlő jogaik vannak a helyiekkel. Őket már el is vesztette
az optimisztes társadalom, mert azóta elkezdtek szörfözni. Belső harcok itt
is jellemzik az OP osztályszövetséget, mint bárhol a világon. Itt
gyakorlatilag 2 család irányítja a rendszert és nehéz érvényesíteni az
érdekeket a különböző államok szövetségeinek vagy kluboknak.

Ebben az államban viszonylag kevés helyen zajlik említésre méltó
műhelymunka. A kis klubok nagy távolságra vannak egymástól, jellemzően
folyótorkolatokban, ahol nem egyszerű edzést tartani a nagy ár-apály
keltette áramlás és az erős vízi forgalom miatt, de a szétaprózódott,
vegyes képességű kis csapatok miatt is. Van néhány kivétel, mint pl. Bowen,
ahol rendszeresen vannak edzések, de ott sincs teljes állású edző, a helyi
gumi kereskedő tartja hétvégenként az edzéseket, viszont szinte egész
évben. A bajnokságot rendező klubnak is elég nagy csapata van, de nem
látszott túl nagy összhang közöttük és az edzőik sem túl tapasztaltak.

Kint tartózkodásomat a nemzeti bajnokság zárta, ahol 7 Open-ben versenyző
vitorlázóm volt, de jelentős tudásbéli különbséggel. Egy 470-es lány volt a
segítségem, majd a döntő napokon egy fiatal edző srác, aki az edzéseken is
segített néha. A legjobb vitorlázó, Talia B. két nappal korábban megnyerte
a Sabot bajnokságot, ami egy nemzeti osztály és a 2000-es évekig erősebb
volt, mint az OP. Sajnos pont ezért kissé kiment az érzés a kezéből, és
hiába taktikázott és rajtolt jól, nem tudta tartani a lépést az
élmezőnnyel. Egyedül ő jutott be az arany csoportba, míg a többiek az
ezüstben végeztek, de többnyire 11-12 évesek, úgyhogy még van idejük.
Legjobb eredmények a Greenben születtek, ahol az egyik boweni srác nyert és
egy olyan fiú lett a negyedik, aki 3 hónapja vitorlázik és csak az 5 napos
táborban döntött úgy, hogy versenyezni fog.

Eredmények:

https://optimist.org.au/results

Sok tapasztalatot és kapcsolatot gyűjtöttem és már tervezik a
queenslandiek, hogy ellátogatnak egy magyar OB-re is valamikor. Mindenki
nagyon kedves és segítőkész volt, és Kacsáéknál családtagként töltöttem az
ünnepeket. Remélem, valamikor itthon viszonozhatom a vendégszeretetüket!

Olcsi











MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + öt =

(Spamcheck Enabled)