FD VB 2021, Altea 2. nap

A második napon keleties szélben hagytuk el a kikötőt és még trapézolni kellett a rajt felé, de a pályán már csak 5-6 csomó fújt kb. 80 fokról. Ehhez 1 méteres swellek társultak nagyjából szélirányból és az áramlás 6 m/perc volt 130 fokról, tehát bal csapáson emelt, a másikon letolt. A bal oldalt preferáltuk, de nem akartunk a vonal lee oldalán tülekedni, ezért inkább közép felé helyezkedtünk. Viszont jobb csapáson egymást tartották fel a préselő egységek, ezért egy alkalmas pillanatban kifordultunk a falból és ezzel tisztán vitorlázva sebességen tudtuk tartani a hajót. Ez fontos volt az aránytalanul nagy hullámokon, a pöffökben viszont lehetett préselgetni, amivel el tudtunk emelkedni az alattunk lévőktől. Persze a bal oldalon lévő csoport is ezt csinálta és egyre jobb pozícióba kerültek. Úgy döntöttünk inkább keresztbe húzunk mögöttük és föléjük-mögéjük állunk, ami be is jött, mert innen jöttek az élesedő csíkok, és a szakasz felénél már vertük őket. Akik teljesen balra húztak, már nem tudtak ezekkel az emelésekkel operálni, így már vezettünk. Inkább balról vártuk a további pöfföket is ezért ezt az oldalt védtük, de a végén jött egy kis jobbos, amivel ketten pont befértek elénk.
A hollandok vezettek és a GER 98 volt a 2., de közvetlen mögöttünk jött a jobbik német csapat is. Már az elején látszott, hogy az előttünk lévők nem vezetik jól a hajót a döghullámokban, ezért egyből mélységre mentünk és azzal kalkuláltunk, hogy az emelő áramlás miatt a vége betompul, és belső helyre be tudunk jönni a halzoláshoz. Viszont mögöttünk elkezdték felfelé vinni a másik németet, ezért nekünk is menni kellett, nehogy föntről kapjanak egy pöfföt és legázoljanak. Így sajnos fel kellett mennünk az előző hajó sarkába és őt támadgatni, hátha ezzel meggyorsul egy kicsit, mert az elsők már kezdtek távolodni. Mögöttünk elkezdtek luvcsatázni hárman, így eléggé lemaradtak ahhoz, hogy csak a 2. hajóval kelljen törődnünk. Feljebb nyomtuk a bója fölé, majd amikor halzoltak, mi is halzoltunk és letakartuk őket. Próbáltak tompábban menni, de azzal csak lassultak, mi pedig tempóból még egyszer behalzoltunk feléjük és érvényesítettük a helyünket. A következő raumban meg is léptünk tőlük 60-70 méterrel. A lee bójánál leállt a szél kb. 3-4 csomóra, mi egyből kifordultunk a hollandok mögül, és húztunk a part felé, ahol több szelet láttunk. Ők csak később fordultak utánunk és a spinyózó hajók között nagyon lelassultak. Amikor éreztük, hogy le tudjuk keresztezni őket, bal csapásra fordulva húztunk feléjük és annyira felpörgött a takkunk, hogy ők is inkább megfordultak. Innentől már nem eresztettük őket, csak a szakasz végén igazítottunk egyet a német ellenfelünkre is, nehogy ők nevető harmadikként bejöjjenek balról.

A bóját kb. 30 m előnnyel vettük, de elfogyott a szelünk, ami amúgy sem volt sok, és hátulról frissülve egyre jobban ránk fújta a két vetélytársat. A hollandok meg is előztek és a németek is nagyon közel voltak. Már csak 2 csomó fújt, alig állt ki a spinyó a döghullámokon, de nem lőtték le. Végig szenvedtük a szakaszt és láttuk, hogy valamilyen zászló van a bója melletti hajón. Hangjelzést viszont nem hallottunk, így arra készültünk, hogy vesszük a bóját. Közben ketten lehalzoltunk a hollandokról, akik még egy kicsit tovább húzták és ott is ragadtak, mi pedig pont befértünk a németek elé. A bójavételnél viszont dudáltak, hogy befutottunk, csak a zászlót nem volt mi kifújja. Újabb győzelmünkkel kicsit kedvét szegtük ellenfeleinknek, de elismertük, hogy ezt a futamot le kellett volna lőni. Heten időn túliak lettek, de a magyar csapat minden tagja befutott.
A szerdai pihenőnap helyett így 2 futam vár ránk, valószínűleg ismét gyenge szélben.